Hotel Bosei: Egy nem tipikus bécsi szálloda

Gyanús volt, hogy valamit elfelejtettem megírni az őszi bécsi látogatásunk kapcsán, s amikor a kezembe akadt egy, az íróasztalom papaírhalmai között lapuló jegyzet, rá is jöttem, hogy mi az: a szálloda.

Nem kell megijedni, nem írok minden szállásról, ahol megfordulok, csak azokról, amiket valamiért érdekesnek vagy hasnak találok.

Itt a blogomon eddig az Bad Blumau-i „Hundertwasser”, a mestrei Adria, és bécsi Doppio került terítékre.

Jó, hogy kezembe akadt a fentemlített cetli, így nem marad ki az ugyancsak bécsi Hotel Bosei, hátha valamikor valamelyikőtöknek még jó jön, ha tud róla.

Szóval a Nick Cave-koncert és a Bécsi-erdő kapcsán kerestem szállást az osztrák fővárosban, először a Doppiót néztem meg, de mivel annak valamiért igencsak felment az ára, valami helyettesítő után kutakodtam.

Hotel Bosei, Bécs

Olyanban gondolkodtam, ami autóval jól megközelíthető, van parkolója. Az nem probléma, ha nem a belvárosban van, de legyen kéznél tömegközlekedés, legyen kényelmes, tiszta, csendes, és a fapados szintnél egy fokkal jobb legyen.

Így akadtam rá a Boseire, amelyet igencsak jó áron kínált a Booking.com, és habár a kommentárok között akad egy-két lehangoló is, összességében vállalhatónak tűnt egy a kis rizikó.

A helyszínen hamar kiderült, jó lóra tettük.

A Bosei egyik előnye, hogyha az A1-es autópálya felől érkezünk Bécsbe, nem kell bemennünk a sűrűjébe, a szálloda ugyanis az „innenső” oldalon van, jó pár kilométerre a belvárostól, egy közepes karban levő rekreációs- és diákövezet, illetve egy golfpálya szomszédságában.

Hotel Bosei, Bécs

A szálloda valószínűleg szebb napokat is látott már, de teljes mértékben vállalható: tágas és kényelmes szobákat, ingyenes és hatalmas parkolót és kellemes, csendes környezetet kínál.

A tiszta szobában az ingyen wi-fi mellett bőséges rakodóterek, teafőző és apró ajándékok vártak, a fürdőszobába bőkezűen bekészítettek mindenféle egyszerhasználatos tubust és kenceficét.

Mi kellene még?

A Bosei igazi sallangmentes üzleti szállás: nincs wellness részleg és ilyesmi, nem kötelező a reggeli.

DSC_0999

Négycsillagos szállodaként van persze ilyen-olyan szolgáltatás, de nem nagyon erőltetik ezeket. A recepciónál a személyzet kedves, gyors és hatékony, tudják, aki ilyen helyre jön, azok nem szeretik bonyolítani a dolgokat, egyszerűen csak jót szeretnének aludni egy kényelmes ágyban. Azt pedig megkapják

A viszonylag nyomott árért a legnagyobb kompromisszum a közlekedés, de ezt is nézőpont kérdése.

Én ha utazom valahova, kimondottan szeretek elvegyülni a helyiekkel a tömegközlekedési eszközökön, merthogy sokkal többet megtudok a városról, mint bármilyen vezetett városnézésen.

Hotel Bosei, Bécs

A Bosei közelében két lehetőség is van a belvárosba jutásra. Nagyjából ötperces séta a budapesti HÉV-hez hasonló WLB (erre is jó a sztenderd bécsi jegy) állomása, amely az Operáig visz, vagy menet közben átszállhatunk valami másra.

Valamivel messzebb van a 6-os metró állomása, de az sem több, mint egy kellemes negyedórás séta, ráadásul az út egy fura lakóövezet mellett halad el: zárt utcák mini telkein mini házak épültek itt, valami egészen meghökkentő módon.

Lényeg, félóra alatt vígan be lehet jutni a belvárosba.

Nagyjából éjfélig probléma nélkül „haza” lehet keveredni a belvárosból, utána viszont az éjszakai járatokkal már meglehetősen macerás az ideközlekedés.

Ha valaki a császárváros romantikájában akar lubickolni, lánykérős vagy nászutas fészket keres, akkor is vannak jobb választások, de egy hétvégi kiruccanáshoz vagy akár átutazó szálláshoz elkönyvelhetjük mint szóba jöhető szállásnak.

Kilátás a szobából
Kilátás a szobából

Szobánk ablaka egyébként egy golfpályára nézett, így ha szerencsénk van, ilyen képeket tudunk feltenni a Facebookra, ismerőseink meg irigykedhetnek feszt.

mm

Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés