Tényleg nem érdemes Magyarországon szélenergiában gondolkodni?

Csepreghy Nándor államtitkár kijelentése jó nagy visszahangot váltott ki, de a kritikák jórészt politikai alapon fogalmazódtak meg.

A Facebookon futótűzként terjedt, amit a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára mondott az azóta megboldogult Népszabadságnak.

Csepreghy Nándor közölte: a kormány úgy látja, a szélenergiának nincs helye a magyar energiarendszerben, merthogy a szélviszonyok ezt nem teszik lehetővé.

A kormánykritikus olvasók azonnal osztani kezdték a hírt a Facebookon, zsigerből cinikus vagy dühös megjegyzéseket fűzve hozzá.

Az igazság azonban az, hogy most a kormány tényleg igazat mondott. Legalábbis azok alapján, amiket én tudok az ügyről.

Néhány évvel ezelőtt egy környezetvédelmi projektben vettem részt, és ennek része volt a lakosság tájékoztatása az alternatív energiákról.

A szélenergiát is körüljártuk, és az eredmény nem igazán illett az alternatív energiákról szóló hurráoptimista képbe, de mivel az igazságot fontosabbnak tartottuk, mint a prekoncepciókat, így az alább írást juttattuk el több tízezer emberhez.

A szélenergiát illető kétségekből persze nem kellene azt a következtetést levonni, hogy egy oroszokkal épített atomerőmű a megoldás, de ez már egy másik történet.

Íme, a 2013-es cikk:

A szélenergia a gyakorlatban: otthoni használatra alig-alig alkalmas

Ha autózunk a szomszédos Ausztriában, a tájat gyakran tarkítják hatalmas szélparkok.  A turbinák elegánsan, csendben, fenségesen pörögnek a síkon, és ilyenkor nekünk az jut eszünkbe, hogy a szélnél bizonyára nincs olcsóbb és tisztább energia. Nos, ez részben igaz, de a helyzet ennél árnyaltabb.

Történet

A szélenergia befogása nem új ötlet. A vitorlás hajókat már évezredekkel ezelőtt használtak őseink, a szélmalmok különböző típusai is vígan pörögtek az ókorban: segítségükkel gabonát őröltek vagy éppen vizet szivattyúztak

A szél elektromos energiává alakítása sem annyira új, mint aminek gondoljuk: egy skót professzor, James Blyth már 1887-ben vitorlás turbinát épített a kertjében, a megtermelt árammal akkumulátorokat töltött fel, melyek a ház világítását biztosították. Példáját aztán sokan követték.

Fontos mérföldkőnek számít 1975.  Ekkor – az olajárrobbanásra reagálva – indította el az USA, illetve a NASA a szélpark programját.  13 szélturbinát építettek, és az ebből nyert tanulságok kövezték ki az utat fejlődéshez. Azóta a turbinák mérete és teljesítménye megsokszorozódott, és egyre több ország lát bennük fantáziát.

Az utóbbi években rohamtempóban növekszik a szélenergia előállítása, de az elektromos áram felhasználásának még így is csak kb. 3 százalékát adja. Igaz, nagy eltérések vannak az országok között. Dániában ezt szám már 25 százalék körül van, és akadnak olyan német vagy spanyol tartományok, ahol az arány még ennél is sokkal magasabb.

A 2011-es adatok szerint Magyarországon a szélenergia részesedése mindössze 1,7 százalék volt, ami messze elmarad az EU 6,3 százalékos átlagától. Mielőtt messzemenő konzekvenciát vonnánk le ebből, vegyünk figyelembe néhány dolgot.

Például azt, hogy Magyarország szélenergia szempontjából nem számít kedvező helynek.  Ha ránézünk a Kárpát-medencét övező nagy hegyekre, mindjárt értjük az okát. A szakemberek szerint a szél ott hasznosítható jól, ahol legalább 7 m/s körül van a szél átlagos sebessége. Ilyen helyekből kevés van nálunk, nem véletlen, hogy a szélparkok zömét miért az ország észak-nyugati szegletébe építik.

Ha ehhez még hozzáadjuk a technológia viszonylagos drágaságát és a szél bizonytalansági tényezőit, akkor már közel sem tűnik olyan vonzónak egy kert végi szélturbina felállítása.

Mindezek ellenére el tudunk képzelni olyan helyzetet, amikor igenis érdemes körüljárni a kérdést, szakember segítségét kérni, majd osztani-szorozni.

A szélenergia befogása: Mit mond a gyakorlatról a szakember?

Mielőtt nagyon beleéljük magunkat egy, a kertünk végében surrogó szélkerékbe, ami majd vidáman megtermeli a háztartási energiánkat, mindenképpen beszéljünk egy komoly szakértővel.

„A szélenergia kereskedelmi felhasználásának számos olyan aspektusa van, ami miatt érdemes lehet belevágni akár több száz millió forintos beruházásba is, de lakossági szinten szinte mindenkinek azt javasoljuk, hogy más alternatív megoldásokban gondolkodjanak” – mondja Szántó Loránd, a Zöld Balaton partnerének, a Panenerg Klaszternek a munkatársa..

„Az emberek általában szeretnék tudni, hogy a befektettet pénzük mennyi idő múlva térül meg, és lakossági szélgenerátorok esetében erre a kérdésre nagyon nehezen tudunk válaszolni. A korrektség – és a későbbi csalódás elkerülése miatt – mi az éves minimumokkal számolunk, azokkal az értékekkel, amik a legrosszabb szeles években fordulnak elő. Ez viszont 25-30 éves megtérülést jelent, amit csak a legelszántabbak tudják bevállalni” – fűzi hozzá a szakember, hozzátéve, hogy az otthoni szélgenerátoros rendszerek ára jelenleg ötmillió forint körül kezdődik.

A szélturbinával előállított áramot – a napelemekhez hasonlóan – inverterek segítségével be lehet kötni az elektromos hálózatokba, illetve működhetnek szigetszerűen is: azaz saját akkumulátorokat töltünk fel a megtermelt elektromos energiával.

Ez utóbbi megoldás elméletileg megoldhatja például egy áram nélküli présház vagy tanyaépület problémáját, de a gyakorlat azt mutatja, ebben az esetben is jobb megoldás a napelem.

„Az a gond, hogy a Kárpát-medencében fekvő Magyarország nem egy szeles hely. Ahhoz, hogy a turbinák elinduljanak, tapasztalatunk szerint kb. 5 m/sec erősségű szélnek kell lennie, az áramtermelés pedig 7 m/sec körül indul be. Ez a szélerősség bizonyos helyeken 50 méter magasság felett már megvan – ott építik a hatalmas szélkerekek a nyugati határszélen -, de a lakossági generátorokat általában ennél jóval alacsonyabb magasságba szereik” – mondja Szántó Loránd, aki úgy véli, minden alternatív energiás beruházás előtt célszerű nagyon alaposan tájékozódni. Sok esetben ugyanis hosszú távon a drágább bizonyul olcsóbbnak, de olyan is van – mint például a szélenergia -, amely első pillantásra rokonszenvesnek tűnik, a gyakorlat azonban már közel sem olyan vonzó.

Borítókép: InspiredImages (Pixabay)