Utószezonban már sok balatoni strand ingyenes – Leteszteltük a szigligetit

A pénztár zárva, de a mosdók és a lángosos még nyitva. A víz 21 fok körüli.

„Igen, nyitva leszünk, valószínűleg a vendéglátóhelyek egy része is kinyit, csak éppen pénztár nem lesz” – mondja a telefonba az ábrahámhegyi önkormányzat munkatársa még a múlt hét közepén, amikor arról érdeklődöm, hogy szeptember első hétvégéjén üzemel-e a községi strand.

Mert láthatóan nem egységesek a Balaton körüli települések: van, ahol már augusztus végén lehúzzák a rolót, máshol csak szeptember közepén zárnak, és ha zárnak, akkor sem teljesen.

Aztán mégsem Ábrahámhegyre megyünk, hanem Szigligetre, mert időközben nemcsak mi bizonytalanodunk el, hanem az időjárás is. Így a Badacsony és Balatonfüred közötti állomásokon megálló Kék Hullám vonat helyett – eléggé el nem ítélhető módon – az autót választjuk, és ezzel Szigliget lesz a befutó.

A strand előtti parkolóban bőven van hely, de láthatóan másnak is eszébe jutott, hogy utószezonban is szép a Balaton.

Először felfedezzük a terepet: kiderül, ami az internet alapján nem volt egyértelmű, hogy itt sincs pénztár, viszont a szolgáltatások egy része működik. Nyitva vannak a mosdók és néhány vendéglátóhely, aki pedig nagyon akar, bérelhet SUP-ot és más vízi eszközöket. A strand gondozott benyomást kelt, egyáltalán nem úgy fest, mint amit szabadjára hagytak volna, csak mert ingyenes.

A gyepen persze jóval kevesebben fekszenek, mint főszezonban: nincs tülekedés a helyekért, de nemcsak azért, mert kevesen vagyunk, hanem mert ki árnyékra, ki napfényre vágyik – így könnyű dűlőre jutni.

Vannak itt komplett családok, magyarok és külföldiek, idősebbek és fiatal baráti társaságok, még ismerőssel is összefutunk – de ez a Balaton északnyugati szegletében inkább szabály, mint meglepetés.

A hangulat idilli: nyugi és békesség van, kellemesebb, mint főszezonban – főleg annak, aki meg tud békülni a 21 fokos vízzel. Én szerencsés vagyok: nekem ez a hőfok nem gond, vígan tapicskolok a tóban, a többség azonban sokkal óvatosabb. Ők tudják.

A nap hol előbukkan, hol elbújik a felhők mögött, mintha negyedóránként váltogatná egymást a nyár és az ősz.

Koradélután beülünk egy kötelező lángosra (sima: 1500 Ft, sajtos-tejfölös: 2500 Ft). Nemcsak az íze tetszik, hanem az is, hogy nem kell sorban állni.

Ennél már csak az jobb, hogy a fürdések között a parti betonsávon belefeledkezem egy ponyvaregénybe – olyannyira, hogy észre sem veszem, ahogy eltelt a nap.

Az eredeti terv az volt, hogy a strand fölötti kilátóba is felgyaloglunk, de lefújjuk: inkább koraestig maradunk a parton.

Végül két dolog sürgeti az indulást: egyrészt a fák hosszú árnyai között lassan eltűnik a napfény, másrészt tömegével megjelennek az árvaszúnyogok. Ezek ugyan nem csípnek, de idegesítők – és határozottan jelzik, hogy ideje átadni nekik a terepet.

Éljen az utószezon!